Abban az évben bátyám bodzaföldjén nem tudtuk betakarítani az éves kemény munka gyümölcsét. Időjárási és emberi behatásoknak köszönhetően szinte minden kárba ment. Az első keserűséget azonban tettek követték. Házilag leszemeztük a megmaradt termést és kerestük a lehetőségeket.

Aki tudott segített, még a gyerekek is napokig lila kézzel szaladgáltak. Sógornőm lekvárt, szörpöt készített, édesanyám is aggódva gondolkodott és vegyész édesapám egy közeli pálinkafőzdében lefőzette az első bodzapálinkánkat.

kóstoltattuk, s mivel a pálinkáról meglepően jó visszajelzéseket kaptunk, elhatároztuk, hogy a következő évben a termés egy részéből újra pálinka készül majd. Gondolatban talán ekkor fogalmazódott meg az, ami mára valóra vált. Elkezdtünk komolyan foglalkozni annak lehetőségével, hogy saját név alatt készítsünk pálinkát. A gondolatokat tettek követték, és Etyeken a pincesor végében megvásároltunk egy gyönyörű területet.

Az ezt követő év építkezéssel és tanulással telt, míg végül 2010 tavaszán a családi címer szárnyai alatt útjára bocsájtottuk az Etyeki Czimeres Pálinkát. Az Etyeki Czimeres Pálinkaház azóta is várja vendégeit esküvőkre, céges rendezvényekre, és pálinkakóstolásokra.